„Reggelenként megcirógatja a fejem búbját. Mert épp itt van, velem szemközt, az ágyam melletti szekrénykén, egyik hajtása erre nyújtózkodik, s én ráfelelve kezdem sorolni a minden plafonok-tetők-tornyok-csúcsok felhők fölött valónak, ki és mi is vagy nekem. Ugye érzed, az ég, a föld, mind érted nyílik..." (Virágok virága)... Tizennyolc történet, tizennyolc vallomás. Ha olyanokká nem lesztek, mint a kisgyermekek... (Máté 18:3.) Hogyan leszünk mi nagyranőtt felnőttek kicsi gyermekké? Lehetetlen, léphetetlen, elérhetetlen, ráadásul nem is vágyunk rá igazán, mert félünk elveszni, veszíteni. És mégis, valami isteni csuda folytán olykor történni kezd velünk, s megtörténik, ha hagyjuk...
Ablonczy Ágnes Bücher
