Láthatatlan híd

Mehr zum Buch

András építészhallgatóként hirtelen csöppen a ’30-as évek Párizsi bohéméletébe, majd a századközép világégésének sodrásában találja magát, miközben az egyetlen szerelembe kapaszkodik: Klárába. Klára, aki még szinte gyermek, a szélsőséges eszmék elől menekül Magyarországáról Párizsba, és ott felnőtté válik, miközben megismeri Andrást, és életük összefonódik. Tamás és Ibolya a háború gyermekei, akik szüleik harcait figyelik, miközben olyan emlékekre tesznek szert, amelyek generációk sorsát formálják, és amelyeket sem az óceánnyi távolság, sem az idő nem moshat el. A regény magával sodor, felkavar, kétségbe ejt és megvigasztal, miközben visszaadja az életbe és az emberségbe vetett hitünket. Arról mesél, hogy minden ember egyedi és megismételhetetlen, és szükségünk van valakire a boldogsághoz. A történetben a magyarok nem fogadják el a totális diktatúrát, ragaszkodnak nyelvükhöz, és a győzelemért harcolnak. Több mint egy éve olvastam ezt a megrázó, vizuálisan is sodró remekművet, amely valóban „nagy regény”, és örömmel látom, hogy egy magyar kiadó felfedezte és kiadta.