Emlékeim emlékére

Mehr zum Buch

Egy könyv új műfajt teremt: a „metarománt”. A szerző hangja feszültséggel teli esszéista elbeszéléssé olvasztja össze a szerelmi történeteket és utazási beszámolókat, valamint a fényképezés, emlékezet és trauma reflexióit. A középpontban egy széleskörű zsidó-orosz-európai család áll, amely orvosokból, építészekből, könyvtárosokból, könyvelőkből és mérnökökből áll, akik civilizálatlan, erőszakos időkben csendes, szertartásos életet kívántak élni. Maria Stepanova egy emlékezeti térben jár, ahol a magánélet vonalai éles határokat húznak az időszakok táján. Olyan dolgokat vizsgál, amelyek „egy másik, eltűnt vizuális kultúra könyvtárából” származnak, olyan emberektől, akik nem törekedtek a figyelem felkeltésére: „Míg mások a történelem résztvevői voltak, nálam csak bérlők voltak.” Könnyed, sűrűn szőtt költői nyelvén, amely érzéki és intellektuális látásmódból táplálkozik, Stepanova a felfedezett darabokat egy korszak panorámájává fűzi össze. Mivel a család tagjai a üldöztetés és elnyomás áldozatai lehettek, mindannyian túlélték a 20. század borzalmait. Hogyan volt ez lehetséges? E kérdésből született egy páratlan könyv.