Móricz Zsigmond Bücher

Neben Orczi, dem Klassenprimus, sitzt Mischi Nyilas auf der ersten Bank der B-Quinta im berühmten Debrecener Kollegium. Das Kollegium ist eine Welt für sich mit strengen Gesetzen, in der sich Mischi einsam fühlt. Die Mitschüler lassen ihn links liegen, weil er ein Bücherwurm ist, der lieber in den Botanischen Garten geht, als mit ihnen Ball zu spielen. Unter den Professoren, gefürchteten, manchmal auch heimlich verspotteten mächtigen Persönlichkeiten, gibt es keinen, dem Mischi sein Vertrauen schenken könnte, keinen, der auch nur das geringste Interesse für den verschlossenen Quintaner hätte. Plötzlich aber steht Mischi im Mittelpunkt des allgemeinen Interesses: Er weiß etwas über das geheimnisvolle Verschwinden der schönen Bella Doroghy und über den Verbleib eines märchenhaften Lottogewinns. Der Verdacht, der auf Mischi lastet, verdichtet sich nach Meinung der Lehrer zur Gewissheit. Die engstirnige Voreingenommeneit, der soziale Hochmut seiner Inquisitoren treiben den Elfjährigen in eine Situation, aus der in nur Hilfe von außen retten kann.

A mű az Erdély aranykorának záróakkordja, bár tervezett még egy negyedik kötetet is, a Hadak ura címmel, ám ennek megírásától a kiadó érdektelensége eltérítette. Ez is Bethlen Gábor regénye, fejedelemségének hatodik esztendejéről szól, a férfiszenvedélyről, az emberi hűségről és a harci készülődésről. Móricz Zsigmond így tűnődik egyik vallomásában hőséről: „nemzeti hőst kerestem, akiről regényt lehet írni, valakit, aki evvel a néppel nagyot tudott alkotni... Így állapodtam meg Bethlen Gábornál, akiben rögtön sok rokonszenves vonást leltem: árva gyerek, maga csinálta ember, s ízig-vérig magyar minden célkitűzésben. Ma már nem látom politikáját a második korszakban annyira magyarnak: őbenne is hatalmi vágy van, s a háborúra is azért indult ki, hogy cseh király lehessen... Az asszonykérdés pedig a Janka probléma. Íme, kilenc éve meghalt, és nincs több asszonyesetem. Soha más nő nem érdekelte »elszánt poéta ceruzámat«, csak a vele való élethalálharc. Ő levonta a konzekvenciákat; én tovább vívódom vele. Ő tett íróvá s ő tart ma is." - Nagy íróvá tette. Erdély s a XVII. század magyar és közép-európai történelmét tőle tanuljuk tisztelni is, átélni is.

A Nem élhetek muzsikaszó nélkül-t 1914-ben írta Móricz Zsigmond. A történet a múlt század nyolcvanas éveiben zajlik, mikorra a „történelmi osztályok" lába alatt már megindult a talaj. „... olyan furcsa, olyan keserves, olyan tragikus itt az egész hangulat - írja Móricz a kisregényben -, úgy érzik az emberek a nagy fölfordulást. A levegő tele van, a váltók úgy úsznak a levegőben, mint ősszel az ökörnyál." A regény a felszínén bájos idill, a mélyén nehéz küzdelem. Pólíka nem csak duzzogó asszonyka, Balázs sem csak afféle szilaj, de melegszívű fenelegény. Kettőjük közt valójában az egyenlőségért - a családi uralomért? - folyik a harc: ki kit tör be? Szerelmi párbaj folyik A szerelmes levél című elbeszélésben is. Aranka és Samu a mézeshetek után először mozdul ki otthonról, farsangolni. A külvilág nyers érintése fölkelti köztük az első ellentétet; a tengernyi örömbe belekerül az első cseppnyi üröm. Samu már egy lépéssel „előbbre" tart, mint Balázs, az ő talpa alól már kicsúszott az ősi föld, ő már ármegyei hivatalnok. De férji felsőbbrendűségéért még síkra száll. S itt is Arankának kell engedni, lenyelni a mérget, hogy „használjon vele". Az egyenjogúság még évtizedekig várat magára.

„Jön a Jézuska... még hat nap, még öt nap, még három nap. Hosszú idő! Nagyon hosszú... még az utolsó óra is rettenetesen hosszú." Ám amikor megérkezik, a csodákkal teli éjszakán bármi megtörténhet. Tizennégy varázslatos mesét válogattunk össze kedves olvasóinknak e csepp kis ajándékkönyvbe a szeretet ünnepéről, magyar és világirodalmi szerzők tollából. Megható vagy éppen kacagtató történeteik hatására karácsonykor egy kis időre elfeledhetjük szívünk minden szomorúságát és figyelmünkkel végre egymás felé fordulhatunk.