Az élet máshol van

Mehr zum Buch

Dal momento, hogy Jaromilt megfogan, ő a 'költő'. Így akarja az anyja, aki azt képzeli, hogy Jaromil nem a férje megtermékenyítéséből született, hanem egy alabástrom Apollóból. Ezzel a szellemmel kíséri ez az anya láthatatlanul a fiát a szerelmei ágyába, ahogy a halálos ágyán is segíti őt: egy fiatal költő halála, aki mindent a forradalomnak akart szentelni. A költő, az anya, a fiatalság, a forradalom: ki ne érezne tiszteletet e szavak iránt? Ezekben érezzük a 'lírai kor' leheletét, a fiatal szellemét, minden ártatlanságra tett igényt. De ez a regény, amely a tartalmában annál keményebb, minél légiesebben bontakozik ki és ügyesen ironikus, megmutatja az ártatlanság "vérző mosolyát" is. Itt nem mondanak semmit a költészet 'önmagában' ellen, de feltárják a költészetben rejlő szörnyű lehetőséget, amelyet kevesen ismernek fel. Itt egy olyan korszakot állítanak színpadra, ahol "a költő a hóhér mellett uralkodott". Mostantól nem nézhetünk a költőre, az anyára, a fiatalságra, a forradalomra tiszteletteljes szemmel. Most kézen fogva vezetnek minket, hogy észrevegyük, hogyan lehet a legfőbb beteljesülés egy olyan költő számára, akit a halál húsz éves kora előtt ér el, a feljelentés. "Talán a rendőrség és a költészet sokkal jobban összhangban van, mint ahogy néhányan gondolják" - töpreng a költő.