Nemsokára

Mehr zum Buch

Lorenz ​Hatt, a Nemsokára főszereplője sincs megelégedve a világgal. Mindig a legrosszabbra számít, ami aztán rendszerint be is következik. Egy sor előítélete van, de ezeket a valóság jórészt megcáfolja. Ráadásul halálosan beteg, gyógyulása egy másik ember halálától függ. Mi tagadás, csábító alaphelyzet egy író számára, hisz innen a létezés drámaiságától metafizikai spekulációkig minden kibontható lenne. Markus Werner nem ezt teszi. Nem futamodik meg a kihívás elől, de nem feszíti túl a húrt. „A könyv egyediségét az adja, ami benne folytonosan, de nem tolakodóan napvilágra kerül: korunknak a szó legtágabb értelmében vett szelleme. Ezt tárja elénk Markus Werner, de úgy hogy egy pillanatig sem dühíti fel, vagy sérti meg olvasóját, ami első látásra talán szemrehányásnak tűnik, pedig nem az, éppen az ellenkezője. Werner kíméletes elbeszélő. Szövegében sokkal több a humor, mint a vicc, mellőz mindenfajta gúnyoldódást, inkább az iróniát, főleg az öniróniát választja. A Nemsokára olvasásakor ritkán kacagunk fel hangosan, de végig mosolygunk.” (Der Spiegel) „Aki pontosan figyel, megérzi, hogy Lorenz Hatt története mindannyiunkról szól, várakozásunkról, bicegésünkről, világéhségünkről, életösztönünkről és légszomjunkról. S végigkísérjük útján, amelynek végét még sejteni sem szeretnénk.” (Die Zeit)