Zsuzsa Rakovszky Bücher

Ungarn im 17. Jahrhundert: Eine leidenschaftliche junge Frau befreit sich von Aberglauben und archaischen Bräuchen und erzwingt sich ein freies Leben. Ungarn im 17. Jahrhundert: Ursula wird in eine grausame Welt hineingeboren. Glaubenskriege, ein liebloses Elternhaus, die Mutter stirbt schließlich an der Pest. Das junge leidenschaftliche Mädchen versucht ihr Glück zu finden in den Wirren einer Zeit, die geprägt ist von Gewalt und Aberglauben. Beim Vater, der Apotheker ist, lernt sie alles über Kräuter und Medikamente. Bald soll sie selbst Menschen heilen können. Als ein junger Arzt auf der Durchreise in dem kleinen Ort ist, in dem Ursula lebt, gewinnt sie ihn für sich und flieht kurzerhand mit ihm. Eine aufregende Reise beginnt, eine Reise der jungen Frau zu sich selbst.

Rossz hold kelt föl? Bella mer szeretni. Az élete árán is. De Edward elhagyja, Bella pedig majdnem belehal a veszteségbe. Az indián Jacob barátsága ébreszti tetszhalálából a lányt, s a jó barát egyre közelebb kerül a szívéhez, noha Bella képtelen elfeledni az aranyszemű fiút. S miközben különös, hátborzongató halálesetek tartják izgalomban Forks városát, a földgolyó túloldalán Edward... Hát mégis rémálommá válhat ez a szerelem? Elfogyhat, mint a Hold?

A Vattacukor tizenegy elbeszélését - játszódjanak azok a mai Budapesten, a 80-as vagy az 50-es évek vidéki Magyarországán vagy a cári Oroszország távoli vidékein, íródjanak egyes szám első vagy harmadik személyben, legyenek hosszabbak vagy rövidebbek - egy fontos tartalmi elem és egy szintén lényeges formai megoldás köti össze: a novellák zöme a különböző életszemléletek összeütközéseivel és a családi viszonyokkal foglalkozik, a szülő-gyermek kapcsolat nehézségeivel, kivált amikor már a gyermek is felnőtt, illetve a családon belüli egyedüllét eseteivel, az elmagányosodás stációival. Azzal az állapottal, amikor az emlékek és az álmok maradnak elérhető közelségben, vagy épp azok lesznek a kapaszkodók. Ugyanakkor Rakovszky Zsuzsa epikájában nemcsak az az izgalmas, mi történik, hanem az is, hogy arról hogyan szerzünk tudomást. A Vattacukorban az olvasó legtöbbször közvetítőkön keresztül értesül a történtekről: a jó szándékú takarítónő a férjének meséli el egy idős hölgy felzaklató kálváriáját, egy baráti társaság tagjai egymással osztják meg barátnőjük halálának körülményeit, a nyugdíjas szovjet belügyi tiszt a bolgár tengerparton avatja be az ott nyaraló magyar fiatalembert rettenetes gyerekkorába. Mindegyik esetben közvetett közvetlenségben leszünk részesei a történeteknek: ettől a látszólagos távolságtól pedig még inkább érezhetjük azt, hogy mindez akár velünk is megtörténhetett volna.