Stendhal, geboren 1783 als Marie-Henri Beyle in Grenoble, diente als junger Mann zunächst der napoleonischen Militärverwaltung. Nach dessen Abdankung im Jahr 1814 verlor er seine Ämter und lebte anschließend einige Jahre in Italien. Dort wurde er 1831 Konsul einer Hafenstadt unweit von Rom. Im Jahr 1841 starb er in Paris an einem Schlaganfall. Als sein bedeutendstes Werk gilt das erstmals 1830 erschienene Rot und Schwarz .
„A Vörös és fekete története - írja Illés Endre, a regény fordítója - a legismertebb Stendhal-anekdota. Két napihírből szerelmi regényt akar írni. Vázlat, első fejezetek, egy-egy távolabbi részlet - a regény gyorsan indul. Az a parasztfiú a hős, aki nemrégiben, Napóleon kalandos másfél évtizedében, akár tábornok is lehetett volna: de most, a Bourbon-restauráció fullasztó nyomorúságában, le kell mondania a katonai vörös ruháról, s ha el akar érni valamit, magára kell húznia a fekete reverendát... Stendhal irja-irja a regényt, de csakhamar elakad. Valami még hiányzik a regényből. Hiányzik a forró ólommag. És ekkor beleszól a regényírásba - a politika. X. Károly összeesküszik miniszterelnökével, az ultrák vezérével, Polignac herceggel, hogy biztosítsák uralmukat, és visszaállítsák az abszolút monarchiát. Igy zúdul be a regénybe a forró ólom, a jelenidő: az izgatott 1830-as év. Az összeesküvések, a titkos jelentések, a bonyolult frontok éve. És ettől az új anyagtól egyszerre megnő Julien alakja. Eddig inkább karrierista volt, de Rênalnétól Mathilde de La Mole-ig emelkedő kettős szerelmi regény hideg hőse, aki már eldöntötte magában a kérdést: »Hát becstelennek kell lenni? Hát eladja magát az ember?« Eldöntötte - és eladja magát. De most, a végső formálásban izgalmasabbá válik Julien s a regény mondanivalója is.
