Kálmán Mikszáth Reihenfolge der Bücher

Štyridsaťročný Kálmán Mikszáth (1847–1910) už bol uznávaný prozaik a obľúbený profesionálny publicista, parlamentný spravodajca, keď zaujal miesto liberálneho poslanca v Uhorskom parlamente (1887–1910). Pravda, vtedy na svojom konte ešte nemal tzv. veľký román. V čase neúprosných parlamentných polemík (zákon o civilnom sobáši, 1892–94) mu žičlivý kolega poslanec Dezső Bernáth vnukol tému z lásky uzavretého a potom nevydareného manželstva veľmi bohatého zemplínskeho grófa Jánoša Buttlera (1793–1845). Grófov životný príbeh Mikszátha zaujal natoľko, že napísal fiktívny román, ktorého dej posunul do prvej tretiny 19. storočia a zaľudnil ho živými a vymyslenými postavami Zemplínčanov. Vytvoril veľmi príťažlivé dielo o prebúdzanej láske, ale aj nenávisti, ako aj o závisti a túžbe po majetku a spoločenskom postavení. „Nepísal som dejiny, to nie je moja úloha, ale jednako som opísal dobu.“ V pozadí románovej kompozície zachytil večný konflikt liberálneho myslenia s mocenským cirkevným konzervativizmom a právnej pravdy s morálnou pravdou. Od prvého maďarského vydania (1910) do roku 1960, keď vyšlo dvojdielne kritické vydanie, dielo vyšlo takmer pravidelne každé štyri roky a zaradilo sa medzi najčítanejšie beletristické knihy Kálmána Mikszátha.

Dielo klasika maďarskej literatúry Kálmána Mikszátha (1847 – 1910), rodáka z Novohradskej Sklabinej, tvorí najmä krásna literatúra. Publicistika a esejistika je zastúpená v menšom rozsahu. V kritickom vydaní jeho diela je beletria zastúpená päťdesiatimi knihami a 34 kníh je tzv. literatúra faktu. V slovenskom literárnom povedomí dominujú autorove svojrázne štylizované poviedky, novely a romány. Vydanie tohto súboru textov pod spoločným názvom autorovho okrídleného výroku „Dlhé vlasy, krátky rozum“ predstavuje známy mikszáthovský štýl prózy na menej známom literárnom poli. Román Mocný Máčik, fiktívna dvojnovela a cyklus listov Dvoje volieb v Uhorsku, parlamentné črty Ctená snemovňa a spomienkové fejtóny Moji rovesníci majú spoločný leitmotív: voľby. Mikszáth veľmi dôverne poznal túto tému so širokým dobovým spoločenským pozadím. Sám bol poslancom uhorského parlamentu 28 rokov. V snemovni predniesol dva prejavy, ale napísal bezpočet umeleckej publicistiky, ktorá svojím uštipačným podtextom je doslova pochúťkou mikszáthovského žoviálneho humoru. Slovenský čitateľ sa dozvie aj to, že v uhorskom parlamente bola „neoficiálna“ zábavná slovenská strana: Traja Tóti/Slováci: poslanci Prileszky (Prešporok), Urbanovszky (Trenčín) a Krajtsik (Orava). Trojica však neurobí nič, lebo Mikszáthovými slovami podľa Prileszkého Slováci „tisíc rokov radšej zdrôtujú, čo iní rozbijú“.

„Olyan ez a mese, mint egy dúsan, sok színnel virító virág – írta Schöpflin Aladár. – Mikszáth, a szatirikus, az okos ember, kemény bírálója a körülötte folyó életnek, ebben a könyvében félretette szatíráját, okosságát, bíráló kedvét, s kitárta a világ elé emberszeretetének mély érzelmességét.” Wibra György, a besztercebányai fiatal ügyvéd útnak indul, hogy megkeresse örökségét, illetve felkutasson egy vörös esernyőt, amelynek nyelébe apja, a ravasz öreg, fia vagyonát rejtette el a kapzsi rokonok elől. A nyomozás nem jár eredménnyel, a fiatalembernek nem sikerül rábukkanni az eltűnt kincsre. De talál helyette mást, ami többet ér minden kincsnél: a glogovai papkisasszony tiszta szépségét, önzetlen szerelmét. Talán a Szent Péter esernyője hozta Mikszáthnak a legnagyobb sikert, a Jókaiéhoz fogható népszerűséget. Még életében tizennégy nyelvre lefordították.

Výber 24 poviedok maďarského spisovateľa, rodáka zo Sklabinej.

Rozsiahle prozaické dielo Kálmána Mikszátha (1847-1910) si nemožno predstaviť bez jeho „najuhorskejšieho“ a zároveň najvýznamnejšieho románu z roku 1908. Príbeh mladého Nostického s Marou Tóthovou sa začína pod Trenčianskym hradom flirtami fešáckeho jazdeckého poručíka. V pomyselnej Burianskej župe ženbychtivý poručík sa všemožne (prejavmi lásky, úskokmi aj úkladmi) usiluje (neúspešne) uchvátiť do manželského vzťahu príťažlivú Maru Tóthovú spolu s ešte príťažlivejším bohatým venom.

Mikszáth Kálmán A Noszty fiú esete Tóth Marival című, 1907-ben megjelent regényének alapötletét hírlapi szenzáció szolgáltatta: a századfordulón egy milliomos bácskai polgár leányát megszöktette egy dzsentri fiatalember. Miután az ifjú hölgyet ily módon „kompromittálták”, az apa látszatra beleegyezett a házasságba, az esküvő napján azonban külföldre küldte leányát, s a hozományvadász hoppon maradt. Az ilyen néven nem létező, de nagyon is valóságos Bontó vármegyében (ahova Mikszáth szerint „a francia forradalom szele még mostanáig sem fujt be") élő, szerteágazó rokoni kapcsolatokkal rendelkező Noszty család egy szépreményű sarja, Feri is hozományvadászatra indul. Ez a "vidám, könnyelmű, eleven, pompás lovas és nagy kártyás” ifjú ember előbb nyalka huszár hadnagyként egy dúsgazdag felvidéki polgárlány kezét akarja elnyerni, ám egy váltóhamisítás miatt el kell tűnnie a színről. Másodjára az Amerikából multimilliomosként hazatért Tóth Mihály leányára veti ki a horgot. A dologba be van avatva a Noszty család összes öregasszonya, akik szövik-fonják a szálakat: minden részletében kimunkált haditervet készítenek, különös tekintettel arra, hogy Tóth Mari gyanakvó természetű, s az a rögeszméje, hogy mindenki csak vagyonáért akarja feleségül venni. Már majdnem sikerül nyélbe ütni a dolgot, amikor a véletlen – amely eddig mindig segítségükre volt – közbeszól: Feri egykori ezredparancsnoka leleplezi a könnyelmű, sőt a becstelenségtől sem visszariadó fiatalember múltját. S most, hogy a család praktikái csődöt mondtak, Feri is a „kompromittálás” bevált módszeréhez nyúl. A dzsentrivilág íratlan törvényei szerint immár szabad az út a milliókhoz. Tóth Mihály, a kemény gerincű polgár azonban közbelép, úgy véli, itt az ideje, hogy szakítson „ezzel a korhadt elvi tétellel…”

Päť tajomných noviel (Ľubovnianske strašidlo, Statok na predaj, Noc v Zlatom chrobáku, Čierny kohút a Poliačik Fili) od klasika maďarskej literatúry sú pútavo vyrozprávané príbehy odohráva-júce sa na území bývalého Horného Uhorska a Poľského kráľovstva, od severného Spiša až po južné slovensko – maďarské jazykové pomedzie v Novohrade.

Anekdotické rozprávanie maďarského klasika je donkichotiádou zo slovenského prostredia horného Považia. Vtipná románová fikcia je koncipovaná na skutočnom donkichotstve posledného pána Nededzského hradu Štefana Pongráca (1835 – 1886). Oneskorený, vrtošivý uhorský feudál však nevedel zastaviť čas a koleso dejín, lebo nimi hýbalo aj praktické myslenie a príčinlivosť Slovákov z grófovho okolia. Tak sa stalo, že pompézne vojenské ťaženie proti slávnej Bystrici za urážku cti sa nekončí dobýjaním veterných mlynov, ale hýrivou pohuľankou v hostinci pod arkádami námestia v Žiline.

translates from the Hungarian:A Két Koldusdiák (1885), and A Beszélö Köntös (1889)